A megfogalmazott kritikák egyes részleteikben jogosak, összességében mégis úgy véljük, hogy a cikkek hangvétele, a bennük tetten érhetõ félreértések és nyilvánvaló tárgyi tévedések nem segítik a Natura 2000 koncepció megismertetését és megértését, sõt, téves üzeneteket közvetítenek az amúgy valóban nem kellõen informált érintettek felé, és szakmaiságtól mentes, pusztán politikai és gazdasági folyamatok által befolyásolt rendszerként tüntetik fel a Natura 2000 hálózatot mind Magyarországon, mind az Európai Unió egészében.
Ökológiai hálózatok szükségessége
A kontinenseken átívelõ ökológiai hálózatok megalkotása, vagyis az egymással különbözõ fizikai kapcsolatban lévõ természetes, vagy természetközeli területek kijelölése egyesen következik abból a felismerésbõl, hogy az élõvilág, és benne az ember természetes környezetének és egyéb szükségleteinek megóvása hatékonyan csak ilyen módon képzelhetõ el; az egymástól elszigetelten mûködõ, egyre zsugorodó rezervátumok nem alkotnak életképes rendszert, illetve fenntartásuk sokkal jelentõsebb ráfordítást igényel. A legértékesebb természeti területek – a legtöbb országban ezek a „hagyományos” védett területek alkotják az ökológiai hálózatok magterületeit, ezek védelmét és a köztük lévõ összeköttetést biztosítják az ún. puffer-területek, és az ökológiai folyosók, utóbbiak között természetesen sokkal nagyobb arányban vannak nem védett, mezõgazdasági vagy egyéb szempontból használatban lévõ, de – sokszor éppen a hagyományos gazdálkodási módok miatt – többé-kevésbé természetes állapotú területek.
Natura 2000 hálózat
Az 1990-es években az élõhelyek vészes fogyatkozásának megállítását célzó kezdeményezések és megállapodások közepette, az 1992-es biológia sokféleség egyezményhez kapcsolódva alkotta meg az Európai Közösség az Élõhelyvédelmi Irányelvet, amely a tagországokat kötelezi természetes életközösségeik, állataik, növényeik rendszeres felmérésére és a védelmüket szolgáló Natura 2000 hálózat felállítására. A területek kijelölése a tagállam mindenkori kormányának a feladata, de a kijelölés menetét illetve eredményét az Európai Bizottság követi és elbírálja. A kijelölés kizárólag szakmai alapon, azaz a jelölõ fajok és élõhelyekrõl alkotott ismereteink alapján lehetséges, és az ellenõrzés során az Európai Bizottság is csak ezeket a szempontokat veszi figyelembe. Megtévesztõ tehát azt állítani, hogy a Natura 2000 a kormány programja, amellyel a kormány az ellenõrzése alá vonja a területeket.
Az országok közti megállapodások értelmében létre hívott ökológiai hálózatok, így a Natura 2000 hálózat sem valamely aktuális gazdasági vagy politikai dilemma ad hoc megoldási kísérlete, ebbõl következõen bármilyen újszerû gazdasági tendencia nem befolyásolhatja annak létét. Teljességgel nélkülözik a valóságot, és rendkívül veszélyesek azok az állítások, hogy a „Natura-program” a 90-es évek európai élelmiszer-túltermelési válságának megoldása lenne, amelyet most, hogy „megváltoztak a prioritások” igazítani kellene az új gazdasági, politikai környezethez. A Natura 2000 koncepció éppen a természeti értékekkel – fajokkal és élõhelyekkel – kapcsolatban az EU régi tagállamaiban az elmúlt évtizedekben tapasztalt vészes csökkenõ tendenciákra, azaz a biodiverzitás csökkenésére adott válasz. Az EU elkötelezte magát, hogy a biodiverzitás csökkenését 2010-re megállítja, és a tendenciákat visszafordítja. Ennek egyik legfontosabb eszköze a Natura 2000 hálózat szakmailag megalapozott kijelölése és a területek állapotának fenntartása, javítása illetve helyreállítása. A hálózat a hosszútávon fenntartható, a környezettel összhangban lévõ, ahhoz igazodó gazdálkodási módok segítségével, és az agresszíven fellépõ, átgondolatlan és rendkívül rövidlátó gazdasági tendenciák ellenében próbálja megõrizni azt, ami Európa természeti értékeibõl mára megmaradt.
A területek kijelölése és a nyilvánosság bevonása
Az Élõhelyvédelmi Irányelv értelmében a Natura 2000 hálózat területeinek kiválasztása az irányelv függelékei, továbbá releváns tudományos ismeretek alapján kell, hogy történjék, a kijelölésnél egyértelmûen nem vehetõk figyelembe egyéb társadalmi, gazdasági érdekek. Azt, hogy a folyamat valóban ezen elvek mentén zajlik-e le, az Európai Bizottság és az általa felkért szakértõi csoport ellenõrzi.
Nem állítható, hogy a kijelölés a több mint 600 hazai Natura 2000 terület mindegyikénél tökéletesen sikerült. Természetes, ennél fogva változékony rendszerekrõl lévén szó, ilyen talán nem is lehetséges, ugyanakkor egy adott terület hálózatból való kivonása, a kijelöléshez hasonlóan, csupán megalapozott kutatás eredménye lehet; az ilyen változtatásokat az EB jóváhagyása nélkül nem lehet véghezvinni.
Az MME-nek nincs tudomása arról, hogy a várható támogatás reményében nagyon sokan kérelmezték volna területük Natura 2000 területté nyilvánítását. A kijelölés fentebb vázolt kritériumrendszere miatt közösségi jelentõségû fajokkal, ill. élõhelyekkel nem, vagy minimálisan rendelkezõ területek a legerõsebb szándék ellenére sem kerülhetnek a hálózatba, éppen a tagállamok rendszeres beszámolási kötelezettsége miatt.
Álláspontunk szerint a területek kijelölésével és az ezzel járó mindennemû korlátozással, kötelezettséggel és támogatással kapcsolatban az érintettek tájékoztatása valóban nem volt és még ma sem elégséges, azonban azt nem állíthatjuk, hogy nem volt kommunikáció. A Natura 2000 kompenzációs támogatások, és a területekre igénybe vehetõ agrártámogatások 2007-2009-es elindítása kapcsán újfent fokozott kommunikációra van szükség, amely jogos elvárás az érintettek részérõl. Ehhez szükség van az érintett tárcák összehangol mûködésére, amelyhez a civil szervezetek is nyitottak segítséget nyújtani, ahogyan tették az eddigiekben is, lehetõségeikhez képest.
Natura 2000 területek fenntartása, támogatások
A Natura 2000 hálózat mûködtetése, a területek állapotának, valamint az ott élõk egzisztenciájának hosszú távú fenntartása, fejlesztése nem alapozható kizárólag kompenzációs, vagy egyéb támogatásokra. A területeken elsõdlegesen olyan földhasználati módok megtartására, fejlesztésére, vagy éppen újonnan való meghonosítására van szükség, amelyek egyaránt hozzájárulnak a természeti értékek fennmaradásához, és az e természeti erõforrásokat használó közösségek életszínvonalának megerõsítéséhez és fenntartásához.
A Natura 2000 kommunikációja
Valótlan állítás, hogy a kijelölés során és az azóta eltelt idõben a munka a nyilvánosság teljes mellõzésével folyt volna, ugyanakkor a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos felvilágosító munka nem elégséges, a szaktárcák nem vállalták fel kellõ mértében a népszerûtlen, vagy annak hitt intézkedések, késedelmek kommunikációját, ez pedig számtan probléma, tévhit forrása, és sok esetben joggal felháborító. Tekintve azonban, hogy a hálózat mûködésének jogi és anyagi megalapozottsága alig másfél évre tekint vissza, és számos pontos további változtatások várhatók, a kommunikáció fejlesztése indokolt és az ismerethiány csökkentésére továbbra is szükség van.
Egyéb, jelentõs problémák
Az MME álláspontja szerint az információhiány mellett a Natura 2000 hálózat mûködésére nézve a legnagyobb veszélyt a hálózat sokszor nehezen értelmezhetõ jogi szabályozása, de még inkább a vonatkozó jogszabályok következetlen, gyakran hibás alkalmazása jelenti. Az elkövetkezõ idõszak legfontosabb feladata a hatósági munka egységesítése és rugalmasabbá tétele lenne. Ennek egyik feltétele a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi kezelési, illetve fenntartási tervdokumentációk mielõbbi elkészítése és az ebben foglaltak összehangolása az igénybe vehetõ kompenzációs, illetve más, magasabb szintû agrártámogatásokkal. Ehhez a két érintett szaktárca jelenleginél kiegyensúlyozottabb együttmûködése és a társadalom, civil szervezetek szélesebb körû bevonása szükséges.