A kijelölés alapjául szolgáló természeti értékek magyarországi helyzete
A Natura 2000 hálózat kijelölése
A Natura 2000 területek kihirdetése utáni feladatok
A kijelölés alapjául szolgáló természeti értékek magyarországi helyzete
Hazánk csatlakozásával az EU eddigi területén található 6 biogeográfiai régió kiegészül a pannon régióval, amely legnagyobb részt Magyarország területén található. A pannon biogeográfiai régióban számos olyan faj és élőhely típus található, amely a 15 tagú unió területén nem fordul elő. A csak hazánk területén előforduló élőhely típusok és fajok ún. „pannonikumok” esetében különösen nagy a felelősségünk abban, hogy a kijelölt területek megfelelő nagyságúak legyenek az adott élőhely típus illetve faj országos állományának vonatkozásában, hiszen fennmaradásuk az unión belül elsősorban hazánkon múlik. Ilyen a pannon régióra jellemző élőhelyek a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok.
Az élővilágvédelmi irányelv mellékletén szereplő, kiemelt jelentőségű bennszülött fajaink például a magyar kökörcsin, a pilisi len, a magyarföldi husáng, a magyar vakcsiga és a rákosi vipera. A közösségi jelentőségű élőhely típusok közül 46, növényfajok közül 36, madarak közül 91, egyéb állatfajok közül 105 fordul elő Magyarországon számottevő állományban, melyek hazai állományai kapcsán területeket kellett kijelölnünk.
A területek kijelölése szempontjából figyelembe veendő fajok nagy részét a hazai természetvédelem már a korábbiakban is megkülönböztetetten kezelte, és a védett természeti területek kijelölésénél azok előfordulási helyei fontos szerepet játszottak (a Magyarország által javasolt fajok többsége ide tartozott). Ugyanakkor az irányelvek mellékletein szerepel jó néhány olyan faj is, melyek Nyugat-Európában megritkultak, de Magyarországon még erős állományuk létezik, és a korábbi védetté nyilvánítások során nem szolgáltak a kijelölés szempontjául (ilyen a szarvasbogár, a remetebogár, mocsári teknős, a tövisszúró gébics, az örvös légykapó, kisfészkű aszat, pannon gyertyános-tölgyes stb.). A fogyatkozó nyugat-európai állományok megerősítésében éppen a még nem veszélyeztetett kelet-európai törzsállományok még hatékonyabb védelmük révén kiemelt szerepet játszhatnak, így az Európai Unió általános természetvédelmi célkitűzéseinek akkor felelünk meg, ha e nálunk még nem veszélyeztetett fajok területi-élőhelyi védelmére is az eddigieknél jobban odafigyelünk.
A Natura 2000 hálózat kijelölése
A Natura 2000 területek kijelölését megelőző adatgyűjtés
A hazai területek kijelölését számos, elsősorban PHARE program keretében végzett adatgyűjtés segítette. A CORINE Biotóp projekt keretében 156 terület természetvédelmi adatait tartalmazó adatbázis készült, amelynek az élőhelyvédelmi irányelv szempontjából való elemzését is elvégezték. A „Felkészülés az élőhelyvédelmi irányelv magyarországi végrehajtására” megnevezésű PHARE projekt során 171 botanikus és zoológus szakértő közreműködésével Intenzív Botanikai Adatgyűjtés (IBOA) folyt, valamint megtörtént az élőhelyvédelmi irányelv mellékleteiben szereplő élőhelyek, növény- és állatfajok országos értékelése az aktuális terepi ismeretek, szakirodalmi és elterjedési adatok alapján.
A programban részt vevő szakértők javaslatot tettek a Natura 2000 hálózatba kijelölendő területekre is. A PHARE programok mellett a Természetvédelmi Hivatal irányításával 1997-ben indult Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program is számos adatot szolgáltatott a Natura 2000 területek kijelöléséhez, mivel a projektek kialakításánál és a monitorozandó komponensek kiválasztásánál prioritást kapott az EU természetvédelmi irányelveinek mellékletein felsorolt élőhelyek és fajok vizsgálata.
A Natura 2000 területek kijelölésének folyamata és szempontrendszere
A Natura 2000 hálózat területeit, vagyis a különleges madárvédelmi területeket és a különleges természet-megőrzési területeket a tagállamok jelölik ki. A területek kijelölésénél kizárólag szakmai szempontok vehetők figyelembe, gazdasági-társadalmi megfontolások nem játszhatnak szerepet.
A madárvédelmi irányelv alapján kijelölendő különleges madárvédelmi területeket kijelölése a tagállamok saját hatásköre. A Bizottság csak akkor tesz észrevételt, ha a kijelölés hiányos. A kijelölésnek a rendelkezésre álló országos, átfogó felmérések figyelembevételével kell történnie, ilyen felmérés lehet például a BirdLife International által végzett „fontos madár élőhelyek (Important Bird Areas)” felmérése. A kijelölésnél figyelembe kell venni a vonuló madarak élőhelyeit, különös tekintettel a vonulás során igénybe vett pihenőhelyeket, kiváltképp a Ramsari Egyezmény alapján kijelölt nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket.
A különleges természet-megőrzési területek esetében a tagország csak javaslatot tesz a területekre. A Bizottság szakértők bevonásával az ún. biogeográfiai szemináriumokon a nemzeti javaslatot áttekinti minden egyes fajra és élőhely típusra. A Bizottságnak lehetősége van a területek listájának módosítására. Amennyiben úgy látja például, hogy egy vagy több faj és élőhelytípus országos állományának lefedettsége nem megfelelő, a tagországot az adott faj vagy élőhelytípus tekintetében újabb területek kijelölésére kötelezi.
A területkijelölés és értékelés szempontjait az élőhelyvédelmi irányelv III. melléklete írja elő, amely két szakaszban – a területek országos és közösségi jelentősége – határozza meg a kiválasztás kritériumait. A területeknek minden, hazánkban előforduló élőhely típus és faj esetében az országos állomány elegendően nagy hányadát le kell fednie, hogy biztosítsák a kedvező természetvédelmi helyzet fennmaradását az unió és a biogeográfiai régió szintjén egyaránt.
A területjavaslatokat a korábban említett adatgyűjtés eredményeinek figyelembe vételével – az adott faj vagy élőhely típus állománynagysága, állománysűrűsége, hazai elterjedése, hazai és nemzetközi védelmi helyzete, élőhely igénye szerint – a 10 nemzetipark-igazgatóság munkatársai dolgozták ki az irányelvek mellékletein szereplő, hazánkban előforduló 46 élőhelytípus, 36 növény-, 105 állatfaj, valamint 91 madárfaj elterjedése és állománya alapján.
A nemzetipark-igazgatóságok a konkrét területekre vonatkozó javaslatokat felterjesztették a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala számára. A területek listáját több hónapos, szakértők bevonásával történt egyeztetés követte, amelynek eredményeképp a javasolt lista véglegessé vált. A területjavaslatok értékelésében a Természetvédelmi Hivatal munkatársai mellett részt vett a Natura 2000 Tanácsadó Testület is. A listát és az adatlapokat Magyarország EU csatlakozásakor, 2004-ben küldték ki Brüsszelbe.
A javasolt területekről részletes dokumentációt kell eljuttatni az Európai Bizottság számára. Az adatlapok tartalmazzák a területek általános (kód, megnevezés, területnagyság hektárban, koordináták, NUTS régió) és ökológiai adatait (a területen előforduló közösségi jelentőségű fajok és élőhely típusok állományadatait és egyéb a területen jelentős fajok listáját), a kijelölés alapjául szolgáló fajok területen található állományának értékelését, a terület rövid jellemzését (minőség, megőrzöttség, veszélyeztető tényezők, kezelő szerv).
A hazai területek kijelölése az irányelvben előírt kritériumok messzemenő figyelembe vételével történt. A kijelölt Natura 2000 területek – a különleges madárvédelmi területek és a különleges természet-megőrzési területek – mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 21%-a. A két területtípus átfedése közel 42%. A Natura 2000 hálózat részben a védett természeti területek már meglévő hálózatára épül (a jelölt területek 39%-a), de eddig még nem védett területek is részét képezik. Figyelembe véve hazánk egyedülálló természeti adottságait és a természeti értékeknek a legtöbb nyugat-európai országénál jobb megőrzöttségét, a hazai területkijelölés nagysága valamivel az EU átlag fölötti.
Az EU természetvédelemért felelős bizottsági részlege 2007. november 13-án a 2008/26/EK számú határozatával a pannon bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzéket elfogadta. Ezáltal Magyarországon a „jelölt Natura 2000 területek” (angol megnevezése proposed Site of Community Importance – pSCI) „jóváhagyott Natura 2000 területekké” (angol megnevezése Site of Community Importance – SCI) váltak.
A 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről, valamint az Állami Természetvédelem Natura 2000 területekre (SCI-kre, azaz jóváhagyott Natura 2000 területekre) vonatkozó természetvédelmi prioritásainak megjelentetésével technikailag az SCI területek SAC (Special Area of Conservation) területekké, azaz különleges természetmegőrzési területekké váltak.
A Natura 2000 területek jogi hátterét a kijelölés előkészítési eljárását szabályozó, valamint a Natura 2000 területekre vonatkozó általános szabályozást a 275/2004 Kormányrendelet tartalmazza. . A tervezet mellékletei tartalmazzák a kijelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek listáját. A kijelölt területek helyrajzi számos listáját, annak nagy mérete és az esetleges majdani szakmai célú változások egyszerűsítése miatt, külön miniszteri rendeletben adták ki.
A tagállamok által kijelölt Natura 2000 területek ellenőrzése az Európai Bizottság által A különleges madárvédelmi területeket a tagállamok hirdetik ki. A megfelelő lefedettséget abban az esetben vizsgálja a Bizottság, ha panasz érkezik egy tagállamra a hiányos teljesítés kapcsán. Először többnyire informális konzultációt kezdeményeznek a Bizottság szakértői a tagállammal, majd a konzultáció kedvezőtlen kimenetele esetén, vagy nyilvánvaló mulasztás esetében formális eljárást indítanak a tagállam ellen, mely kedvezőtlen esetben az Európai Bíróságig is eljuthat.
Az élőhelyvédelmi irányelv alapján javasolt területek esetében a Bizottság szakmai szempontból az ún. biogeográfiai szemináriumok keretében saját és esetileg felkért szakértői útján fajonként és élőhelyenként megvizsgálja a javasolt területeket aszerint, hogy egy adott régión belül a területek megfelelő módon lefedik-e a régió állományát. A tagállamoknak lehetősége van az irányelv III. mellékletében meghatározott kritériumok rugalmasabb kezelésére, amennyiben az egy vagy több kiemelt jelentőségű fajnak/élőhelynek otthont adó területek a tagállam területének több, mint 5%-át teszik ki. A kijelölt területeknek a fajok és élőhelyek megfelelő reprezentativitásán túl a Natura 2000 hálózat koherenciáját is biztosítani kell. Adott esetben a Bizottság kezdeményezheti újabb területek kijelölését, melynek elmaradása a különleges madárvédelmi területeknél említett formális eljárás követhet.
Néhány pontosításról a hazai és a bizottsági felelősök között több körben folytak egyeztetések. Az ebből következő terület kijelölés pontosítások jelenleg is zajlanak, a Bizottság szakmai előírásainak megfelelően. Ennek megfelelően a fenti rendeletek módosultak és néhány ponton módosulhatnak a továbbiakban. További változásokat okozhatnak a közérdekből végrehajtott beruházások, ahol a beruházás által okozott természeti kár ellenére az eredeti terület is szerepel a jegyzékben, de a kompenzálásként kijelölt új Natura 2000 területek bővítik a listát.
A földhasználatra vonatkozó részletes szabályozás és a korlátozásokból eredő gazdasági kiesések kompenzálására a gyepek esetén született meg. A „Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormányrendelet” kötelező szabályokat fogalmaz meg a Natura 2000 hálózatba tartozó, gyep művelési ágú területek használatáról, a „Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet” az előbbi jogszabályban foglalt korlátozások után járó kompenzációs kifizetésekről szól.
A Natura 2000 több, leginkább a földhasználatot és annak mezőgazdasági támogatási részét érintő hazai jogszabályba épült be. Egyes pályázati kifizetési rendszerekben a Natura 2000 területek megjelennek prioritásos területekként, amelyek plusz pontot jelentenek az ilyen területekkel pályázók számára, például az agrár-környezetgazdálkodási program egyes részeinél.
A Natura 2000 területek kihirdetése utáni feladatok
A Natura 2000 területek kihirdetésétől fogva a tagállamok meghozzák a szükséges védelmi intézkedéseket. A Natura 2000 terület kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése vagy elérése érdekében hozott intézkedéseket vagy korlátozásokat a természetvédelmi hatóság a területről készítendő kezelési tervben határozza meg.
A kezelési tervek védett területekkel átfedésben lévő Natura 2000 területek esetében a védett terület kezelési tervével megegyeznek, hiszen azok tartalmazzák a területek természetvédelmi céljait. Ezeken a területeken, különösen a nemzeti parkok törzsterületein, a Nemeti Parki Igazgatóságok a kezelésért felelős szervezetek, sokszor a (föld)tulajdonosi jogkört is gyakorolják, így ezeknek a terveknek az elkészítése egyszerűbb. Ezeket a kezelési terveket miniszteri rendelet formájában hirdetik ki.
Nem védett Natura 2000 területek esetében úgynevezett fenntartási tervek (FT) készítésére van lehetőség. A FT készítése nem kötelező, csak egy lehetőség, hogy adott Natura 2000 terület menedzseléséhez írásban lefektetett szempontok legyenek. Ezek a tervek abban különböznek a védett területek kezelési terveitől, hogy míg utóbbiak esetében a természetvédelmi céloknak rendelődik alá a földhasználat, addig a fenntartási tervek esetében a gazdasági, társadalmi célokkal egy rangban kap szerepet a közösségi természetvédelmi cél. Ez azt jelenti, hogy a területhasználat figyelembevételével, arra és a gazdasági tevékenységet befolyásoló jogszabályi és egyéb feltételekkel, az érintettek bevonásával szükséges elvégezni a fenntartási terv elkészítését. A fenntartási tervben ezek a szempontok is megjelennek, nem csak a természetvédelmiek. Fenntartási terveket a nem védett Natura 2000 területek esetében az EU LIFE Nature programjában nyertes pályázatok megvalósításakor, valamint külön projektekben dolgoztak ki. Egyelőre az 500-nál több haza Natura 2000 területből mindösszesen néhány 10 terület esetén készült fenntartási terv.
A fenti folyamatot segíti, hogy a természetmegőrzési területekhez a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékesei meghatározták a területek természetvédelmi célkitűzéseit. Ezekkel a célkitűzésekkel kell összhangba hozni a területek használati módjait.
Madárvédelmi területekhez – annak más logikájú kihirdetése és EU-s eljárásrendje miatt – nem készültek egyelőre természetvédelmi prioritások.
Az Élőhelyvédelmi Irányelv egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, nem zárt rezervátumok létrehozása a cél, ahol minden tevékenység tiltott. A gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet kizárólag azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték.
A területek védelmének megvalósítását az EU a tagállamokra bízza. Ez megvalósulhat jogszabályi tiltással, de emellett hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás is alkalmazható, ha a terület kedvező természetvédelmi helyzete ezáltal is megőrizhető. A hatósági védelem esetében a Natura 2000 területeken meghatározott tevékenységekhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Ilyen lehet például a nád- és vízinövényzet levágása, növényvédőszerek felhasználása vagy bármely vadászati, halászati és turisztikai tevékenység. A gazdálkodóval kötött szerződés esetében a tulajdonos vállalja, hogy a területen a gazdálkodást a kezelési tervben foglaltak szerint végzi, például egy kaszáló esetében a kaszálást csakis a kezelési tervben meghatározott időpontokban végzi el. A védelem, szerződés útján történő érvényesítésére a többi tagországban számos példa van. Hazánkban azonban a gazdákkal való szerződéskötés feltételrendszerének kialakítása még csak most van folyamatban.
Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kutatására. Az Európában vadon élő madárfajok állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást is elő kell segíteni. A monitorozás tekintetében még nincsenek egységesített előírások és módszerek, de a hazánkban 1997 óta működő Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kidolgozott mintavételi eljárások jó alapot nyújtanak majd a Natura 2000 területek monitorozásához.
A Natura 2000 hálózat jelentős mértékben hozzá fog járulni a vidék fenntartható fejlődéséhez, a vidéki munkaerő foglalkoztatásának növelésével, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek teremtésével, a vidék turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel. A természeti értékek megőrzése és gondozása is járhat gazdasági előnyökkel, amit már Magyarországon is számos példa bizonyít.
A hálózat felállításának legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei, egy az eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet kapnak, ami nagymértékben támogatja a hazai természetvédelmi törekvéseket és munkákat, elősegítve páratlanul gazdag természeti értékeink hatékonyabb védelmét.
Megjegyezendő ugyanakkor, hogy a Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem azt kiegészítik.
forrás: termeszetvdelem.hu
A Közép- és Kelet-Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért (CEEWEB) Egyesület, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Magyart Természetvédők Szövetsége (MTvSZ) és a WWF Magyarország Alapítvány 2002-ben hozta létre a Natura 2000 munkacsoportot, a hazai Natura 2000 hálózat létrehozásának folyamatában való civil részvétel megteremtése és összehangolása céljából. A Munkacsoport kiadványai a Natura 2000 honlapról elérhetőek. A Munkacsoport biztosította a Pannon Biogeográfiai szemináriumon a civil véleményt.
Az Élőhelyvédelmi Irányelv 17. cikkelye alapján a tagállamok 6 évenkénti rendszeres jelentési kötelezettséggel bírnak az Európai Bizottság felé, a irányelv mellékleteiben előforduló közösségi jelentőségű fajokról és élőhelyekről. A többi tagállamhoz igazodva Magyarország első jelentése 2007-ben készült el a 2004-2006-os időszakról.
I. jelentés 2007. - angol és magyar verzió
II. jelentés 2013. - termeszetvedelem.hu
Derogációs jelentések a termeszetvedelem.hu oldalról.
I. Madárvédelmi Irányelv jelentés - 2004
II. Madárvédelmi Irányelv jelentés - 2005-2007
III. Madárvédelmi Irányelv jelentés - 2013